Falvédő készül

Mint már írtam, nem találtam nekem és lánykámnak tetsző és megfizethető falvédőt sem a neten, sem az üzletekben, így gondoltam egy nagyot és eldöntöttem: subázok. 

Mindenek előtt azt kell kitalálni, hogy mit, mekkorát és milyen mintával szeretnénk készíteni. Első nekifutásra - most már tudom - elég egy díszpárna is, hogy kiderüljön, bejön-e Neked ez a hobbi. Ha megvan az ötlet, jöhet a megvalósítás. A subázás nem igényel különösebb tehetséget, átlagos kézügyességgel (és rengeteg idővel) nyugodtan hozzáfoghat bárki. Kell hozzá suba-kanava, ami egy elég kemény és nagy lyukú anyag (hasonló a gobelin anyagához, csak durvább), horgolótű és sok-sok fonál. Ennek mennyisége menet közben derül ki - legalábbis én nem tudtam a kezdetek kezdetén, hogy miből mennyit vegyek. Ja, és nem utolsó sorban kell egy mérce, amivel azonos hosszúságúra tudom szabni a fonalszálakat. Nekem leginkább egy fa vonalzóra hajazó lécem van (kb 30 cm hosszú és 4 cm széles), aminek a felső élét kissé bevésettem, mintegy sorvezetőnek, hogy könnyebb legyen szétvágnom a szálakat.  A szélessége határozza meg a szálak hosszát, tehát ha kisebb szőrű subára vágysz, akkor elég pl. a 3 cm széles léc is, de arra számítanod kell, hogy minél rövidebb a szál, annál nehezebb dolgozni vele. Erre a lécre szépen egymás mellé fektetve, egyformán szorosra húzva feltekerem a fonalat, majd egy éles és vékony hegyű kisollóval felvágom, illetve levágom őket a lécről.

Szépen sorakoznak egymás mellé a szálak

Hegyes ollóval felvágom a szálakat

Íme a lécem és a felvágott pamutszálak

Szóval, megvettem 2 méter kanavát, itthon leterítettem a padlóra és rárajzoltam a mintát. Mivel a kislányom ágya felett egy rózsaszín IKEA-s éjjelilámpa van, így ennek mintájára óriási virágokat képzeltem el zöld háttér előtt.

Ilyen a lámpánk

Rajzoltam is hasonlókat, ceruzával, szabadkézzel. Ügyes rajzolók előnyben vannak, de a kanava alá helyezett sablonnal "csalhatunk" is egy kicsit, egyszerűen átmásoljuk a kívánt motívumot.

Ezután következett a szélek elszegése. Én, kezdőként elfelejtettem ezzel nyitni, így ezt még pótolnom kell, nehogy lecsússzanak a szálak! Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy jó nagy varrótűbe fűzött fonállal elvarrjuk a duplán visszahajtott anyagot. Én, tű híján a horgolásos módszert választottam. Kicsit macerás a három rétegen áthúzni a horgolótűt és ezáltal a fonalat, de végeredményként egy stabil varrat keletkezik a láncszemekből. 

A duplán visszahajtott kanavát láncöltéssel elszegem

Ha ezzel megvagyunk jöhet az érdemi munka! A rajzra írjuk rá a színeket, illetve annak kezdőbetűjét, hogy menet közben véletlenül se tévesszük el! Ezután már csak a vonalakra kell figyelni! Fontos, hogy szép sorban haladjunk, mert könnyen kimaradhat egy-egy lyuk, ha előre elkészítünk egy motívumot. 

Próbáltam fotózni, hogyan történik a szál rögzítése. Nem tudom másnak hogy esik kézre, de én mindig jobbról balra haladok, bár nem vagyok balkezes. Vagy mégis? A megfelelő színű fonalat félbe hajtom, a horgolótűt átszúrom a kanava szála alatt, de úgy, hogy a fölötte lévő lyukon vissza is dugom. 

Átdugom a horgolótűt és ráakasztom a fonál-hurkot.

Itt ráakasztom a félbehajtott fonál-hurkot, majd visszahúzom a horgolótűt. Ügyelek, hogy ne rántsam át a szálat, csak kb. 1 cm-re húzom ki a fonalat. Közben szorosan fogni kell az apró fonálszál végét, mert könnyen átszalad! 

Csak kb 1 cm-re húzom át a fonalat.

Ezután a hátul marad szálakat beleakasztom a horgolótű végébe és áthúzom a hurkon. Valahogy így:

Beakasztom a fonalat a horgolótűbe, ...

... majd áthúzom a hurkon

Miután áthúztam a szálat szorosra húzom a hurkot...

Szorosra húzom a hurkot

... és beigazítom a sorába.

Katonás sorban állnak a szálak

Ezt a mozdulatot vagy ezerszer végig kell csinálni, de közben gyönyörködhetünk a szépen kirajzolódó mintákban.

Mint látható, én még nem készültem el teljesen a falvédővel, de amint ez megtörténik teszek fel képet a falra rögzítés mozzanatairól is. Egyébként a Lányom már most imádja, lépten-nyomon megsimogatja a kis puha (leendő) falvédőjét.